☆2. fejezet☆

 

☆ Renia Rowens☆

 Négykézláb kúsztunk a csőben. A srácok mögöttem valmi hülyeségkről dumáltak. Éreztem, hogy egyre tisztul a levegő. Közeledünk... Gép búgó zaja töltötte meg a levegőt és David, férfihoz nem méltóan, felsikkantott. Hátranéztem.

-Boldog utó-születésnapot öcsi!- mosolygott Bosszú.

-Testvérek vagytok?

-Jaj tényleg! Be sem mutatkoztunk! Percy Norris vagyok. Ő meg Gregory- mondta a piszkos-szőke, szürke szemű.

-Mi nevünket már tudod.
David még mindig úgy ült mintha tramszban lenne.
-Mike... itt van?- motyogta, majd, mint az ágyúgolyó, kilőtt a csőből. Azt a sprintet le kellett volna videózni!
-Gyere!- ütögette meg a vállam Tom.
"Ebbe meg mi a franc ütött?!"- gondoltam.
-Mike a pasija- magyarázta Calib. Ah-ha... Várjunk! Honnan tudja mire gondolok?
-Harcos telepata. Mázlista...- morogta Percy.
-Csak néha hallom Reniát...

-Gregory másszál már!- ordította Szépfiú miután leugrott.

-Kérlek csak Greg!- érkezett meg ő is. Futva tettük meg az utat a repülőig.

-Jaj! Akkor már én is kérem a Rea megszólítást! Nem szeretem a Reniát. Nagyi szokott így hívni. Renia Switch így, Renia Switch úgy...- morogtam.

-Switch?!- ordították a srácok- A miniszer rokona vagy?!

-Nagyanyám a testvére... Higgyétek el, nem vagyok rá büszke...

-És képes végignézni ahogy belédégetik a jelet?

-Nem tud semmit. Nagyi kapott egy lixet, termézsetes félreértésből, legalábbis így mesélte, nehogy megszérüljön az imidzse, ezért a családja kidobta. Összejött nagyapuval és megszülte apát. Persze Edmund nem tudja a nevét. Apu megszületéséig terjednek az ismeretei...
Felmásztunk a vaslétrán a gépbe, ahol ott találtuk azt a bizonyos Mikeot és Davidet. Egymás szájában. Összecuppanva. Na szép! Türelmetlen gerlepár! Cukikák! Leültem a gép hátuljában lévő ülésbe.
-Rakd odébb a valagad!
-Talán nem férsz el az egódtól?-morogtam, de odébbmentem. Nekitámasztottam a fejem az üvegnek és elaludtam.
Egy lámpa égett csak felettem. Zizegés és vízcsöpögés hallatszott mindenhonnan. Az a kis fényforrás is kialudt. Elnyelt a sötétség...
-Renia...- a hang kevesebb volt halk nyögésnél, mégis értettem- Figyelmeztetni akarlak...- feltűnt mellettem egy köpenybe burkolódzott alak. Az arcát nem láttam a kapunijától.
-Ki vagy te?
Össze vissza ugrált. Láttam itt majd ott. Sosem állt meg.
-Nem számít. Bízz bennem, de ne bízz senkiben!
-Charles Hilton- vágtam rá az író nevét- A kedvenc idézetem tőle...
-És mennyi igazság van benne...
A sötétség eltűnt. Sivatag volt körülöttem. Kráter nyílt alattam. Hiába kapaszkodtam, lezuhantam.
Egy kötél csapódott a kezemnek. Megfogtam és valaki felhúzott. Négykézláb érkeztem a homokba.
-Hagy segítsek!- felálltam. Egy barna szempár nézett rám. Ismerős volt, de nem jöttem rá ki az.
-Hol vagyok?- körbefordultam. Amint visszatért a pillantásom a fiúra, már mást láttam. Szarvai, agyarai nőttek. Bőre pikkelyes és zöld lett, mintha megégett volna. A pupillája összeszűkült és sárga lett. Szárnyából lángok csaptak ki. Ha van ördög, így néz ki!
-Bíszhatsz bennem...- sziszegte és mancsot nyújtott felém. Az agyam azt diktálta ne figyeljek rá, de a testem magától cselekedett. Majdnem hozzáértem mikor valaki belekiabált.
-Állj!- a srác egy karddal nekitámadt a szörnynek. Segíteni akartam, de nem tudtam mozdulni. A vas a lény testébe vágódott. Fekete vér fröccsent rám. A fiú arcára jutott a legtöbb. Felémfordult. Ugyanolyan volt mint a hulla az átváltozása előtt.
-Ébredj fel!
Azt vettem észre, hogy ráznak.
-Renia! Megérkeztünk.
Kinyitottam a szemem. Az első dolog amit láttam Tom vigyorgó képe volt és egy barna szempár.

☆1. fejezet☆

☆Renia Rowens☆

-Basszák meg!- morogtam a cellában a sötétségnek. Pedig ez a nap úgy indult mint a többi. Lementem macskakaját venni és mindenki megbámult. Bementem a hotelbe és felcipeltem a vagy 10 tonnás zacskókat. Mert a liftet nem lehet használnunk! Még bemocskoljuk a vérlázító levegőnkkel! Aztán jött hozzám egy öltönyös pasas a Rainsteer jelével. Kaptam két Lixe-t és most itt vagyok hólyagos és vérző tarkóval egy dohos, csöpögő hangokkal teli börtönben a föld alatt. Na szuper! Hogy jutok ki megint? Ahogy magamat ismerem biztos nem lesz akkora szerencsém mint ezelőtt!

-Psszt! Renia ugye?- jött ki valaki az árnyékból.

-Igen? Te ki vagy? És hogy kerülsz ide?- sablonkérdések, de tényleg tudni akartam a választ...

-David. David Steer. Kiviszünk innen.- szedte elő a zsebéből a kulcsokat.

Valaki csípjen meg?! Mi lesz a következő? Megnyerem a lottót?

-Jössz?- tárta ki az ajtót.

Szedtem a lábam nehogy becsapja az orrom előtt

-Harcos! Itt vagy?! Hahó!- szólogatott valakit a sötétben. Jött is egy srác barna hajjal és szinte éjsötét szemekkel. Fáklyával a kezében mérges tekintettel nézett megmentőmre.

-Light! Mennyiszer mondjam még hogy ne ordibálj?- suttogta.

-Igenis Harcos, de ha folyton eltünsz...

-Hagyjuk. Menj keresd meg a többieket. A 8-as járatnál találkozunk.

Egy beleegyezö sóhaj és már magamra is lettem hagyva a morcos ismeretlennel.

-Mondták már, hogy a kedvesség mintapéldája vagy?- indultam a találkozási pont felé.

-Te is, szóval ne mondj semmit- levett egy másik fáklyát a falról és a sajátjával meggyújtotta. Odaadta nekem.

Egy darabig csöndben mentünk majd megszólalt:

-Tom Calib. Az akció közben kérlek hívj Harcosnak. Nem akarjuk, hogy elkapjanak minket. Fogtad Lázadó?

-Ah-ha... De miért pont Harcos?- kuncogtam- Olyan... egyszerű...

-Nos, a szüleim adtak még kiskoromba egy karkötőt. Az a szó volt rajta, hogy Warrior. A családban apáról fiúra szállt- húzta feljebb a pulcsija ujját.

-Ez ezüst?- néztem meg.

-Igen. Miért? El akarod lopni?- kacagott.

- Dehogy! Minek kellene? Nekem is van- nyomtam az orra alá a majdnem ugyanolyan, csak az írásban különböző darabot- Rose dédimé volt. Anya azt mesélt így hívták őt mindenhol. Az ősei eltalálták a nevét. Rózsamániája volt egy kicsit. Habár megértem. Az a virág csodaszép.

-Revolutioner...-olvasta el a feliratot- Jól összejött.

-Igen- mosolyodtam el- Tudtátok valahonnan?

-Szerintem a Vezető sejtette.

-Gondolom nem mondod el, hogy hívják...

-Eltaláltad- kacsint. Minden lépéssel egyre jobban elhatalmasodik rajtam az indulat. Végül kibukok.

-Vedd már le ezt az álcád!

-Tessék?

-Ez nem te vagy. Te az a srác vagy aki úgy beszélt Light-tal mint egy felmosóronggyal. Az vagy akinek a gyűlölete irántam szinte tapintható 10 km-re is! Legyél már egy kicsit őszinte!

☆Tom Calib☆

Meglepett, hogy ilyen hamar átlátott rajtam. Az összes kis mozdulatomon. Rájött, hogy mennyire gyűlölöm. Gyorsabban mint más...

-Majd talán máskor és máshol!- A téglák és a fáklyák lassán átváltott fémre és fertőtlenítőszagra. Kiértünk a föld fölé. Ekkor megláttam Steer-t és a bátyját. Mögöttük két fegyverrel a kezében ott ált Percy. Vártak minket a 8-as számot jelző falnál.

-Szépfiú, Light, Bosszú- biccentettem- Minden simán ment?

-Mint vajban a forró kés! Nincs miért aggódnunk!- vigyorgott Greg.

-Azt ti csak hiszitek!- lökött meg Renia azért, hogy előrébbjusson- Az egész hely hemzseg a Gerdus-októl. A 3. pont után már olyan sűrűen lesznek, hogy csoda lesz ha élve kijutunk. Amikor először megmenekültem, fele ennyien voltak! És akkor is kinyírták a hapsit aki kijuttatott. Csak egy esélyünk van. A 4-es, a 6-os, a 3-as és a 10-es járatok kereszteződésénél való szellőzőrendszer. Szépen bemászunk és elkúszunk a szabadba. De ezzel még koránt sincs vége. Harci repülőt lopni lehet, de jármű nélkül...

-Van egy gépünk- kacsint Davidre Gregory- Jó pilótával.

-Miért néz rám mindenki?- értetlenkedett a kékszemű.

-Majd megtudod- vigyorgok- Szóval sikerült.

-Igen. Már itt van.

-Csak én nem értek semmit?- nézett körbe a kissebbik Steer.

-Nyugi, nem vagy egyedül- jött vissza- honnan is? Mikor ment el?- Renia 2 pisztollyal a kezében.

☆Renia Rowens☆

Megláttam két fegyvert ott lógni a falon. Furcsa volt, hogy csak úgy ott lett hagyva, de ajándék Ferger-nek ne nézd a töltényét, ami ha van neki, akkor minden szuper.

-Induljunk. Már kiszagoltak minket- a többiek csak áltak- Most!

A trollagyú banda végleg rájött hogyan mozog a lábuk és követtek. A kereszteződésnél megáltunk.

-Tartsatok a szőkehajúnak bakot!- parancsolom- A nyílás a plafonon van- mutatok fel.

-Szépfiú! Menj!- Jézus milyen név! A srác felállt Tom és, következtetésképpen, Bosszú kezére és levágta a járatban a nyílás mellé a vasat, ami nagyott zörgött.

-Csöndben!- sziszegte Tom, de már késő volt. Már láttam is a folyosókon rohanó világoskék ruhár őröket. Megéreztem valami furcsa szagot. A pisztolyból jött.

-Fel mindenki! Azonnal!- morgom a hátam mögé.

-Valaki parancsolgatási mániában szenved...

-Fogd be Harcos! Ha túl akarod élni húzás!- felnyomtuk Light-ot, majd Bosszút is.

-Harcos lódulj!- tartom a kezem a hátam mögött. A fegyverek az övemben és a Gerdus-ok közelednek.

-Nem...

-Tomasso!

-Megyek már megyek!- kapaszkodik fel a hátamon és a többiek felhúzzák. Az őrök körbevesznek.

-Add meg magad kislány és akkor nem fog fájni...- vicsorog az egyk.

-Álmodj királylány!- A fegyvert villámgyorsan szétszedem és úgy dobom el a 4 irányba, hogy súrlódjon a betonon. A következő lenti pillanatokat inkább ne várom meg, hanem felugrok és bemászok a járatba. Visszatolom a rácsot és befogom a fülem. Robbanás rázza meg a helyet és vérszag terjeng a levegőben. A vörös folyadék felcsapódik a vas kicsi nyílásain. Sikerült.

-Mi a jó franc volt ez?!- csattan fel Szépfiú.

-Robbanóviasz.

-Mivan?!- kérdezi "nyugodtan" Light.

-A súrlódás hatására...

-Felmelegszik és felrobban.- fejezte be Tom a mondanivalóm- Azért csúsztatta a padlón. Mázli, hogy érdes volt...

-Gyertek... Még ma ki akarok jutni ebből az egérszagú lukból...

☆Bevezető☆

☆3012. september 15. Rainsteer☆

☆Tomasso Nathan Calib☆
A miniszter komótossan nézegette a Jelöltek papírjait és közben hümmögött.
-Parancsol még valamit Mr Switch?- hajoltam meg, miután leraktam az asztalra a poharat.
-Nem Tom. Elmehet!- a szolga -hisz miért ne nevezzük nevén mi vagyok?- szó lemaradt... biccentettem és sietve kihátráltam a szobából.
-A szer a kalitkában!- mondtam az órámba. Falk recsegés hallatszott és jött a válasz:
-Jó munka Harcos! Gyere vissza a bázisra! még van mit elintéznünk!
-Igen még be kell szervezni azt az öntelt libát!- morogtam.
-Lázadó nem egy egyszerű kiscsaj! Siess!... És jön valaki!
Bebújtam a fal mögé majd meghallottam egy duzzogó hangot. Valakinek a gondolatai voltak. Elég tompán hallatszottak, de lehetett érezni, hogy ordítanak. 
"Köcsög idióta paraszt Rainsteer!-  felkuncogtam, egyetértek- Nem értik meg, hogy nem csinálta semmit?!Ha megint azért kapok egy Lixet mert ránéztem valakire akkor kiborulok!"
Azért bélyegezték meg mert ránézett valakire? Ez hülyeség! Mennyi jegye lehet már?
Bevitték őt abba a szobába ahonnan "elmenekültem".
-Renia Kathleen Rowens!- jé a mi kis madárkánk!- Az ok amiért idehívtuk az az, hogy maga mágiát használt ma reggel 8:56-kor és ennek érdekében meg kell kapnia a 29. Lixejét.
-Nem használtam semmilyen varázslatot!- tiltakozott. Naná, hogy nem ő volt. Biztossan alszik még akkor!
-Ne hazudjon!
-Vizsgáljanak meg! Képtelen vagyok hazudni a szer miatt! De ha maga sem hisz már a Rainsteernek, aminek megjegyzem: maga a vezetője, akkor én mit mondjak?
-Ne szemtekenkedjen! Égessék rá!- behunytam a szemem, hogy Switch szemszögéből lássam a dolgokat. A méreg ami az italában volt segítette a haladást. Még régebben rájöttünk, hogy Edmund agya le van védve, de az lehetetlen, hogy ereje is legyen.
Meglepődtem amikor Renia magától nyújtotta ki a kezét és meg se rezzent mikor a forrú vas a húsának nyomódott. Szinte az egész jobb keze tele volt. Leengedte a karját. Csuklójánál még mindig füstölt a bőr.
-Mehetek már vagy még óhajt a nagyságos valamit?- mondta gúnyossan. Kicsit pukkedlizett is hozzá. Ért hozzá, hogy húzza fel az emberek agyát... elismerésem. De még mindig nem birom.
-Ahogy így mondja igen...- Renia helyében már féltem volna- Készítsen egy fát!
-Mivan?! Rabszolgát akarnak belőlem csinálni?! Tudja mit adjon mégegy jegyet! Tudom, hogy ezt akarja! Minden 15. Lixenél börtönbüntetés jár. Végre megszabadulhatna tőlem.- ez nem lesz jó...- De van egy kikötésem.
-És mi volna az Ms Rowens?
-A tarkómra kérem!- vigyorgott, habár inkább már vicsor volt. Lefogták és lenyomták a padlóra. A hajánál fogva előrerántották a fejét és már vitték is oda a fehérebb végű vasat. Felsercent amikor a nyakát érte. Sokkal tovább tartották ott mint egy normális esetkor. Nagy szálka lehet a minisztérium szemében... A dupla körben lévő csillag égővörös volt. A vére is folyt.
-Nézzen a szemembe!- emelte fel az állát. A lány akarva-akaratlan Switchre nézett és... leköpte.
El kellet már futnom hisz még ki kell szabadítanunk a börtönből... Idióta kiscsaj.Felnevedtem. A neve tényleg illett rá: Revolutioner. Megnyerjük a háborút!


Na milyen? Folytassam? :D